Galilei három házasságon kívül született gyermeke közül a legidősebb örökölte leginkább apja zsenialitását, szorgalmát és érzékenységét, aminek köszönhetően ő lett a tudós igazi bizalmasa. Virginia tizenhárom éves volt, amikor Galilei kolostorba adta a közeli Firenzébe, ahol - édesapja csillagászati tevékenysége iránti tiszteletből - felvette a Maria Celeste nevet. Galileihez írt leveleiből - amelyeket a szerző maga fordított olasz nyelvről, és mesterien szőtt bele lenyűgöző elbeszéléseibe - még ma is ugyanúgy sugárzik az édesapja iránti feltétlen tisztelet. A szerző, Galilei közéleti szereplése, valamint Maria Celeste világtól elvonult élete között váltakozva nyújt betekintést a Medici család Firenzéjébe, valamint a római Szentszék életébe. Mindennek egy olyan korban lehetünk tanúi, amikor az emberiségnek a kozmoszban elfoglalt helyéről vallott nézetek radikálisan megváltoztak - Galilei minden igyekezetével azon fáradozott, hogy azt a mennyországot, amelyet ő jó katolikusként őszintén elfogadott, kibékítse azzal az égbolttal, amelyet tudósként távcsövei segítségével felfedezett. Dava Sobel tökéletes érzékkel válogatta ki a szemelvényeket, és csodálatos harmóniában fűzte össze a történelmi tényeket: a Galilei lányát olvasva újra elcsodálkozhatunk azon, hogy az emberi elme és az emberi szív milyen magasságokba képes emelkedni.