Hat év. Egy drow életében ez szinte semmi. S mégis, ahogy számoltam a hónapokat, heteket, napokat és órákat, úgy éreztem, mintha ez időnek százszorosát töltöttem volna Mithrill Csarnoktól távol. Úgy tűnt, az a hely egy másik élet, egy másik életmód, egy lépcsőfok...
De mihez? Hová?
Most a Kardpart mellett szelem a hullámokat, szél és vízpermet csap az arcomba. A mennyezet felettem a felhőzet, a baldachin a csillagos ég a padló a sebes, viharvert hajó palánkjai. Alatta azúr takaró terül el, lapos és nyugodt, hullámzó és lüktető, mely esőben sziszeg, s a felszínre bukkanó bálna súlya alatt szinte szétrobban.
Ez lenne hát az otthonom?
